A 14. évfolyamos fluidumkitermelő technikusok órarendjét tanulmányozva két „különös” tantárgy tűnhet fel: a „Fúrási technológiai gyakorlat”, valamint a „Mérések gyakorlat”. Mivel a Vízmű udvarán nincsen mélyfúró berendezés, sem himbás olajkút, ezért keresni kell egy olyan helyet, ahol ezek adottak. Mivel az „éles” fluidum-bányászatban a technikusok gyakorlatoztatása nem megoldható (pl. idő–pénz szemlélet, balesetveszély), ezért a fent említett helyre a kulcsszó: Nagykanizsa. De mi is van pontosan azon a településen, amely Békéscsabától az egyik legtávolabb lévő város (közúton közel 400 km)?

Nagykanizsa a Zalai-dombság lankái között megbújó közel 50 ezres lakosságú város, amely komoly olajbányász múlttal rendelkezik. Az 1930-as években ugyanis a környékén indult meg hazánkban az iparszerű kőolajtermelés, melynek az egyik központja éppen Kanizsa volt. Az olajiparban dolgozó szakemberek képzését is részben a városban oldották meg, melynek mai utódja a Nagykanizsai Szakképzési Centrumhoz tartozó Zsigmondy Vilmos Szakképző Iskola. Az iskola központi épülete a belvárosban található, míg az Erdész utca 30. sz. alatt lelhető fel a Zsigmondy külső telephelye. Itt töltötték közel egy hetes fúrási és termelési gyakorlatukat a Vízmű végzős fluidumkitermelő technikusai is, kiegészülve a hat fős felnőtt fluidumos csoporttal.

A szállástól (NSZC Cserháti Sándor Szakképző Iskolája és Kollégiuma) közel 10 perces sétára lévő telephely azonban nem egy szokványos telephely: kerítéssel körbevett füves udvarán az olajipari cégek (pl. Rotary) által egykoron felajánlott, különféle teljesítményű és típusú mélyfúró berendezések sorakoznak. Ezek egyikén, a 90 tonnás teherbírású SMG-n, vagy itteni becenevén „Gitteren” (a Salzgitter gyártmány szóból) zajlottak a fúrási gyakorlatok, amely tulajdonképpen egy ún. lyukbefejező berendezés (40 lóerős Diesel-motor, amely kb. 25 liter üzemanyagot fogyaszt óránként). A hatalmas acélmonstrumon tanulóink elsajátíthatták azokat a mozdulatokat/folyamatokat (pl. fúrószár ki- és beépítése, menetek meghúzása és bontása gépkulcsokkal, fúrószár ékelése, szállítószék nyitása és zárása), és megismerhették azokat a szerszámokat, eszközöket, amiről eddig csak az iskola padjaiban hallottak. A nehéz és komoly figyelmet igénylő mozdulatsorok begyakoroltatásában a Zsigmondy kiváló szakoktatói segítették a munkát. Közülük külön ki kell emelnünk Nyirádi Zsoltot, Szinyéri Kristófot és Király Attilát, akiknek ezúton is köszönetet mondunk. A mélyfúrási gyakorlat mellett a technikusoknak lehetősége nyílott a telephely műhelyében egy 210 bar üzemi nyomású DKG lyukfej-szerelvény bontására és összerakására, valamint egy himbás rudazatos mélyszivattyús berendezés beüzemelésére is (mélyszivattyú és rudazat beépítése, himba megjáratása, stb.). „Pihenésképpen” az egyik nap végén az iskola telephelyének udvarán található megújuló energetikai park berendezései is bemutatásra kerültek (hiszen a megújuló energiák is részét képezik a képzésnek).

Az emberpróbáló gyakorlati feladatok elvégzése után délutánonként természetesen jutott idő a város megismerésére, valamint a pihenésre is. Egy-egy kisebb csapat idejét nem féltve még arra is vállalkozott, hogy meglátogassa a Zalaegerszegen található Magyar Olaj- és Gázipari Múzeumot, valamint túrázzon a Nagybakónak mellett található Kőszikla-szurdokban.

Az eredményes egy hetes szakmai gyakorlat után kijelenthetjük, hogy az elméleti oktatás mellett rendkívül fontos a gyakorlati ismeretek elsajátítása is, hiszen a kettő együtt képes csak arra, hogy valakiből jó szakember válhasson. Különösen igaz ez a mélyfúró- és termelő-berendezések üzemeltetésére is, amelyet ebben a formában csak itt, Nagykanizsán érezhetnek testközelből a csabai tanulók. Bízunk a további eredményes együttműködésben Nagykanizsával, s várjuk a folytatást!

Végül ne feledjük: sikeres vizsgát május végén a 14. Dfl-nak!

Veres Zsolt geológus beszámolója