A Békéscsabai SZC Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum és Kollégium  tanulója, Kocsis Bálint Benjamin (12/E) gondolt egyet és megtervezte, majd meg is építette egyedi biciklijét.

—Tavaly egy egyedi kerékpárt csináltál. Honnan jött az ötlet?

—Egyszer csak eszembe jutott, hogy kellene csinálni egyet. Az, hogy az ötlet honnan jött, egy nagyon jó kérdés, de nem bántam meg. Nyár elején pattant ki a fejemből, gondoltam a végéig kész is lesz. Hát valóban kész lett, csak a következőre. Mondhatni komplikáltabb folyamat megépíteni egy ilyen bicót, mint az elsőre tűnik, főleg úgy, hogy ez volt az első komolyabb projektem. Tulajdonképpen nulla tapasztalattal vágtam neki. Flexet, amit azóta nagyon sokat használtam, akkor fogtam először, amikor kivágtam az egyik hátsó ívet egy rozsdás aknatetőből. Mivel a hegesztéshez se nagyon volt közöm, Jenei Norbert barátom segített, tanítgatott, hogy kellene tartani, hogy jó is legyen a varrat.

—Hogy kezdted el?

—Szerettem volna valami egyedit. Autóra még nem futotta, hogy legyen valami komolyabb, ezért döntöttem a bicikli mellett. Az interneten keresgéltem ötletek után, elsősorban a Pinteresten és az Instagramon, illetve Facebookon. Szerencsére nagyon sok külföldi csoport van, ahova lehet fordulni segítségért, ha egyedi cruisert szeretne építeni az ember. Amin meglepődtem, hogy nagyon segítőkészek. Ha kellett valami, többen is elláttak hasznos tanácsokkal, és ez jó, hogy van egy ilyen világszintű közösség. A designt úgy terveztem meg, hogy több, már meglévő vázformát összegyúrtam a saját ízlésemhez igazítva, majd rajzolgattam, ötleteltem mi mutatna jól, aztán kialakult. Komoly műszaki rajzom így nem volt, de igazából nem is volt rá szükség.

—Hány ember foglalkozik egyedi bicikli tervezéssel?

—A világon több millió, Magyarországon pár száz csak. Az emberek többsége inkább csak megveszi készen, mivel több cég is készít ilyen, illetve ehhez hasonló bicikliket. Nem kevés affinitás kell ahhoz, hogy valaki belekezdjen. Na, ez nem egy két hónapos meló. Majdnem egy évig csináltam szinte minden nap. Reggel felkeltem, kimentem a garázsba, majd este bejöttem, és körülbelül ez volt egy napom akkoriban. Úgyhogy, úgy gondolom, érthető, miért nem épít magának mindenki sajátot. De akkor nem is lenne egyedi, így pedig amikor valaki dicséri és elmondom, hogy saját magam építettem, még nagyobb büszkeséggel tölt el.

—Milyen elvárásaid voltak, amikor készítetted?

—A fő szempont az volt, hogy legyen szép. Minden más másodlagos volt. Üléspozíció meg ilyenek szóba se jöttek. Majd adja, ahogy adja, nem volt fontos. Aztán egyébként olyan jó lett, hogy egyáltalán nem kényelmetlen ülni rajta. Eleinte az volt a terv, hogy Apukámnál az elfekvő rozsdás gázcsövekből csinálok egy próbát, amit nem gond, ha elrontok, csak ismerkedjek a hajlítással, a vassal, mit mennyire lehet. De végül annyit foglalkoztam vele, hogy ez lett a végleges.

—Mit tanultál ebből a bicikli tervezési-építési folyamatból?

—Legfőképp a vassal való munkát, a hegesztést, a csőhajlítást. Kitalálni, megtervezni, átlátni a folyamatokat. Sok időbe telt kitalálni mi, hogy fér el, mekkora helyet igényel. Például, hogy a két kerék egy vonalon fusson. Az alkatrészek beszerzése sem volt egyszerű. A 10 cm széles felniket és a gumikat például Lengyelországból kellett beszereznem, mert nálunk nem árulnak ilyet. Ez is az egyik hátulütője az egyediségnek.

Továbbá megerősödött bennem, hogy a jövőben is ilyesmivel szeretnék foglalkozni. Nagy álmom, hogy autókat építsek. De szeretem a motorokat is, úgyhogy valószínűleg először azokat fogok, mivel egy fokkal megfizethetőbb kategória. Most van is éppen egy motorom, amit csinálgatok.

—Mennyi lehet a bicikli eszmei értéke?

—Sok. Nagyon sok. Természetesen más szemében nem ér annyit mint, az enyémben, de nem is szívesen válnék meg tőle. Ezek az egyedi cruiser, chopper biciklik sajnos bőven a százezres árkategóriában mozognak amúgy is. Próbáltam ott spórolni, ahol csak lehetett. A fő részek, mint például a váz és a villa, mint már említettem, kertben fekvő rozsdás gázcsövekből, tulajdonképpen szemétből lettek újra hasznosítva, úgyhogy ezeknek köszönhetően sokat tudtam faragni a költségekből.

—Mit szólt hozzá a család?

—Örültek, hogy lefoglalom magam. Apukám kivételével, mivel ő segített sokat, a család többi tagját nagyon nem érintette. Hallgathatták egész nap, ahogy üvölt a flex, mert csiszoltam reggeltől estig.

—A jövőddel kapcsolatban milyen elképzeléseid vannak?

—Érettségi után autószerelést fogok tanulni, mert az az egyik álmom, hogy autókat építsek, csak jelenleg nem értek hozzá, mivel a családban senki nem tevékenykedik ilyen területen, így valahonnan meg kell tanulnom. Szeretek barkácsolni is, alkotni dolgokat. A falam is tele van mindenféle dísszel, amiket én csináltam. A turizmus, amit jelenleg tanulok, nem igazán nekem való és kifejezetten nem is szeretem, úgyhogy mondhatni nagy váltás lesz. Szeretnék az Egyesült Államokba is kijutni egyszer, akár le is telepedni, mivel rajongok az amerikai autók iránt, valamint kint nincs annyira korlátozva, hogy mit lehet változtatni, úgymond tuningolni egy autón, mint nálunk. Náluk szinte mindent lehet. Amiben biztos vagyok, hogy olyan munkát fogok végezni, amit csinálni kell. Nem tudnék egész nap egy irodában ülni, mert belebolondulnék.