A Békéscsabai SZC Kós Károly Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája tanulói és dolgozói a mai napon felemás zokniban jöttek iskolába, a Rejtett Kincsek Down egyesület felhívására, hogy ezzel is támogassák Down-szindrómás embertársaikat, felhívják a figyelmet az elfogadásra.
Ez alkalomból Sarkady Emília kolléganőnk, aki nem mellesleg elismert író, írt egy rövid mesét, ezzel (is) köszöntjük a Down-szindrómás társainkat és minden támogatójukat!
„Pöttyös és Csíkos, a két jó barát békésen bandukolt a tavaszi napsütésben.
- Mindenki minket figyel! – jegyezte meg Csíkos.
- Mert furcsállják, hogy különbözünk, mások vagyunk – sóhajtott Pöttyös.
- És az baj? – kérdezte értetlenül a barátja. – Hiszen barátok vagyunk! És egy az utunk…
- De az ő szemükben furcsák vagyunk – magyarázta csíkos párja. – Emberek…. Nem értik, nem is sejtik, valójában nem furcsák vagyunk, hanem különlegesek.
- Értem –bólintott Pöttyös -, bár valójában nem igazán értette a dolgot. De az az érzés, hogy különleges, boldogsággal töltötte el utolsó cérnaszálát is. Ekkor hirtelen Csíkos oldalba bökte:
- Nézd csak! – és egy másik különleges zoknipár felé mutatott: - Az egyik fekete, a másik fehér és mégis egy pár!
- Azt nézd! – ujjongott Pöttyös is: - Egy csíkos és egy kockás pár!
- Egy sárga és piros!
- Egy zöld és kék!
- De vajon hova mehetnek? – tűnődtek el mindketten.
- Nem tudom – vonta fel csíkjait Csíkos, de kövessük őket!
- Úgy van, kövessük őket! – lelkesedett Pöttyös.
És buzgón követték a „különleges” zokni társaikat egészen egy emeletes épület kapujáig.
- „Kós Kár-roly Szak-gim-ná-zi-um” – olvasta el Csíkos a feliratot.
- „..és Szak-kö-zép-is-ko-la” – fejezte be Pöttyös, majd kérdően barátjára nézett:
- Bemegyünk?
- Naná, hogy bemegyünk! – válaszolta Csíkos. – Ennyi különleges zokni egy helyen! Mi sem maradhatunk ki ebből!
És Pöttyös meg Csíkos vidáman trappoltak fel a lépcsőkön.”
A mese további felhasználása kizárólag a szerző engedélyével lehetséges.
A szerző további művei a honlapján elérhetőek: http://www.limytaltkiadas.hu/