A Békéscsabai SZC Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum és Kollégium könyvtárának különgyűjteményében 1900 előtti kiadású könyvek is találhatók. Ezek a könyvek kultúrtörténeti és könyvművészeti jelentőséggel bírnak. Nagyné Falucskai Anna könyvtárostanárt kérdeztük a gyűjteményről.

—Mit éreztél, amikor felfedezted a könyvtárban ezeket a régi könyveket?

—Mindig nagyon érdekeltek a régi könyvek, a muzeális könyvgyűjtemények. Bárhol járok, mindig meglátogatom a régi könyvtárakat. Nagy izgalommal töltött el, amikor észrevettem, hogy ebben a könyvtárban is vannak régi könyvek. Először csak a díszes nagyobb példányok tűntek fel, de a gyűjtemény rendezése közben egyre több, kevésbé feltűnő, de érdekes, értékes régi könyvre bukkantam. Alig vártam, hogy eljussak a munkámban addig, hogy részletesen is feldolgozhassam ezeket a könyveket, és kialakíthassam a különgyűjteményüket, amely a „100 éves” könyvtár fantázianevet kapta. Itt helyeztem el az 1945 előtt megjelent műveket. A legrégebbi könyvünk sokkal több, mint 100 éves, 1879-ből való. A különgyűjtemény feldolgozásakor szembesültem azzal is, hogy milyen sokféle neve, szervezeti formája volt az iskolánknak 1926-os megalapítása óta. Ez a könyvekben lévő bélyegzőlenyomatokból derült ki, melyeket szintén összegyűjtöttem, a legrégebbiekből „minitárlatot” rendeztem a könyvtár ajtaján.

—Melyik a kedvenced?

—Nincs kedvencem, inkább kedvenceim vannak.

Az egyik természetesen a már említett „legöregebb” kiadvány: A Föld és népei. Nemcsak a kora miatt, hanem a szépséges kötése, művészi értékű illusztrációi miatt is. A tartalma is igen érdekes, megismerhetjük belőle, hogyan gondolkodtak akkoriban az egyes népekről, nemzetekről.

A másik kedvencem gróf Zichy Géza Alár című műve. Különleges szépségű aranyozott kötésű kecses könyvecske 1883-ból.

A XX. századi művek közül Ady Endre és Babits Mihály első kiadású művei is a kedvencek közé tartoznak. Ezek küllemükben nem feltűnőek, sőt egyik-másik kötet erősen kopottas is, de a szellemiségük, a gondolat, hogy a legelsők közül valók, megragadja az embert.

—Sok időt töltöttél azzal, hogy azonosítsd a könyveket, utánanéztél az interneten. Mi volt a legmeglepőbb szakmai szempontból, amit találtál?

—A legmeglepőbb az volt, hogy milyen sok könyvben nem tüntették fel annak idején a kiadás évét. Ma már elképzelhetetlen, hogy ilyen adat nélkül jelenjenek meg a könyvek, de ez akkoriban nem volt ennyire fontos azonosító jegye a kiadványoknak. Sokkal hangsúlyosabban jelent meg, hogy melyik kiadó vagy társaság adta ki a könyvet. Így sok könyvről a pontos megjelenési dátumát sem lehet kideríteni, antikváriumok, aukciós házak sem közlik azt. A legtöbb „nyomozást” ez ügyben folytattam az interneten, de így is szép számmal maradtak a gyűjteményben olyan kiadványok, amelyek pontos megjelenési évét nem tudtam kideríteni, csak hozzávetőleges időintervallumban lehet elhelyezni őket.