Iskolánk december 7-én tartotta szalagavató ünnepségét a CsabaPark rendezvényközpontban. Hét osztály 97 végzős tanulója kapta meg a nagykorúságot jelképező szalagot. Két szakgimnáziumi és öt szakközépiskolai osztályunk fejezi be tanulmányait iskolánkban ebben a tanévben. A meghívott vendégek, szülők és résztvevők egy kellemes délutánt töltöttek el együtt. Búcsúzó végzős diákunk írása híven tükrözi azt a hangulatot, amit átéltek tanulóink az ünnepségre készülődés előtt és alatt.
A 2018-as szalagavató az én szememmel:
A cím úgy is hangozhatna, hogy egy átlagos végzős szemével. A saját szalagavatónkról írni elég nagy feladat, mivel az összes táncot és az eseményt nem láthattuk egészben.
A felkészülés alatt tudatosult bennünk, hogy most ez a MI szalagavatónk lesz, MI leszünk a főszereplői. Az első perctől azt szerettük volna, hogy ez most különleges és tökéletes legyen, azt hiszem sikerült, a veszekedések és kavarodások ellenére is.
Egyrészt már mindenki szerette volna letudni az egészet, mert már untuk, másrészt húztuk volna még jó sokáig, a felejthetetlen táncpróbák miatt.
Azon a napon, mindenki nagyon izgatott volt, de ahogy közeledett élesben, egyre jobban feloldódtunk, és próbáltuk minél jobban élvezni.
A nyitótánccal, vagyis a gyönyörű keringővel kezdődött a műsor, amelyet iskolánk tanulói közösen mutattak be. A résztvevők rengeteg gyakorlásának meglett a gyümölcse…néhány percig igazi hercegnőknek/hercegeknek érezhették magukat.
Beszédet mondott az iskolánk igazgatója, búcsúztak a végzősök, valamint búcsúztak a végzősöktől. Aztán következtek a szalagtűzések, közöttük láthattunk egy-két osztályprodukciót is. Az asztalos-kárpitos fiúk produkciójának címe: A fűrész volt, csak úgy zengett a „Húzd meg jobban/Menjen a munka” Generál-sláger. Aztán egy fergeteges balett- előadást mutatott be a festő-járműfényező osztály, majd az ács-himnusz hangzott el ácstanulóinktól harmónika-kísérettel.
Aztán még néhány osztály tűzése zajlott le, amit a 12A-sok záró osztályprodukciója követett. Ezzel a műsorszámmal a közönség soraiban ülők visszamehettek az időben, átélhettek néhány Made In Hungaria számot és elveszhettek a pöttyös ruhák tömkelegében.
Jó volt megünnepelni magunkat, és a kiérdemelt elismerést megkapni. Sokat jelent az a szalag! Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ennek a délutánnak a megvalósulásához, maradandót alkottak számunkra!
Ürmösi Gréta