Így fogalmazott Farkas Balázs Ákos, a Békéscsabai Szakképzési Centrum (BSZC) Vásárhelyi Pál Szakgimnáziumának és Kollégiumának XI. osztályos diákja, aki tanáraival és diáktársaival február közepén látogatta meg az Árpád-Agrár Zrt. területeit, üvegházait.

Milyen benyomást kelt benned mindaz, amit az Árpád-Agrár Zrt.-nél láttál, mit viszel magaddal és mit fogsz ebből kamatoztatni?

Ilyent még nem láttam Magyarországon, csak filmekben, nagyon jó benyomásom van róla, mert fontos a termesztés.

Kaptál valami útravalót, motivációt, hogy később esetleg ebbe az irányba menj el?

Gondolkodom rajta, mert második szakmának is jó lenne a mezőgazdaság, apukám is ebben dolgozik.

Mit gondolsz, milyen társadalmi szerepe van annak, hogy hazait termesszünk, fogyasszunk?

Szerintem jó, ha hazai terméket eszünk, hiszen akkor tudjuk, hogy honnan származik, milyen körülmények között állították elő és azt is megbecsüljük, aki ezzel dolgozott.

A nap filmvetítéssel indult (megtekinthető: arpad.hu oldalon), majd Dr. Nagygál János, az Árpád-Agrár Zrt. műszaki vezetője prezentáció keretében ismertette a helyi adottságokra, a termálenergiára épített gazdaságot, mintegy helyzetképet is adva arról a kincsről, amely fellelhető és ésszerű felhasználással megbecsülendő is egyben. A 18 fős csoport diákjai elsődlegesen műszaki érdeklődésűek, tanulmányaik során a fluidumkitermelő (szénhidrogén-kitermelés) technikus képzésben vesznek részt, ám a kertészetek, üvegházak láttán talán akad köztük majd olyan is, aki a jövőjét a mezőgazdaságban képzeli el.

Az üvegházak bejárása során Buleca Csaba, az Árpád-Agrár Zrt. növényvédelmi vezetője válaszolt kérdéseikre. Csodálkozás és meglepetés volt a diákok arcán, amikor a kertészet rejtelmeit ismerhették meg, a higiéniai előírások, a védőruha használata és a patika tisztaság pedig egyenesen egy új dimenzióba repítette őket és még a magasságoktól sem riadtak vissza. Dávid István műszaki tanáruk elismeréssel méltatta a látottakat, tapasztaltakat.

A nap folyamán azt tapasztaltam, hogy nagyon érdeklődő, mi a cégcsoportról alkotott véleménye?

Én elsősorban gépész vagyok, de azt láttam, hogy itt nagyon nagy odafigyeléssel dolgoznak, másrészt nagyon sok tényezős ez az egész tevékenység. Már csak azért is vagyok érdeklődő, mert nagyon szeretem a mezőgazdaságot, gyakorlom is nyáron és persze szeretnék is üvegházat, de valószínűleg soha nem lesz ilyenem.

Azt gondolom, hogy itt nagyon komoly tevékenység folyik, kiváló szervezettséggel és el kell mondanom azt is, hogy ekkora területen még életemben nem láttam ennyi zöldséget, főleg télen. Most még jobban oda fogok figyelni, hogy szentesi paprikát egyek.

Mit gondol arról a technikai háttérről, arról az innovációról, ami itt látható, és ami egyedinek mondható?

Akik itt vannak most diákok, ők fluidumkitermelő technikusok lesznek (szénhidrogén- kitermelés). Az ember azt gondolná, hogy a fosszilis energia előbb, utóbb elfogy, mint ahogyan el is fog fogyni, csak kérdés, hogy mikor, de azért képzünk ilyen technikusokat, hogy nem csak a fosszilis energia, hanem a megújuló energia, mint pl. a geotermikus energia, - amit pl. az Árpád-Agrár Zrt. nagyon ésszerűen kihasznál és ezen alapul a tevékenység-, ahol nagyon nagy lehetőségek vannak még. Erre kiváló referenciákkal szolgál a cégcsoport és mindaz, amit ma itt láttunk, tapasztaltunk. Ebben a tekintetben az Árpád- Agrár Zrt. nagyon jól áll és az is látszik, hogy új beruházásokat is felvállal, de hát ez a jövő és mi is azért nevelünk, tanítunk olyan diákokat, akik ez iránt érdeklődnek, hogy a jövőben ennek részesei lehessenek. Az oktatás során is azt célozzuk meg, hogy a diákjaink abba az irányba menjenek el, hogy fenntartható legyen a fejlődés, amelynek nagyon fontos területe a megújuló energiák hasznosítása. Én azt gondolom, hogy amit ők most itt láttak, azzal egyrészt sokat tanultak, másrészt azt is tapasztalhatják, hogy nem csupán az a dolguk, hogy fúrnak majd kőolaj kutakat, hanem az is, hogy felfedezzék a további lehetőségeket és természetesen geotermikus kutakat is fúrjanak.

A mai kitekintésünk mindenképpen hasznos volt és megpróbáljuk az iskolában, gyakorlati szempontból is megmutatni mindazt, ami rájuk vár.

Veres Zsolt szaktanár és egyben az esemény, a látogatás szervezője lebilincselőnek nevezte a gazdaságot és már most tervezi a következő találkozást.

Miért éppen az Árpád-Agrár Zrt.-t választották az ún. fejtágításra?

Én évekkel ezelőtt hallottam már az Árpád-Agrár Zrt. tevékenységéről és „legeket” általában, hogy ez a legnagyobb, a legkorszerűbb és utána kerestem az interneten. Nálunk Békéscsabán az iskolánkban fluidum kitermelő technikus képzés is folyik, ami ugy-e része a vízbányászatnak, a termálvizek felszínre hozatalának és jött egy gondolat, hogy az itteni tapasztalatokat látnunk kell, így kerültünk ide.

Amit ma itt látott, arról mi fogalmazódik meg a fejében, mit tud átadni a diákjainak?

Elsősorban azt, hogy más szemlélettel kell hozzányúlni a dolgokhoz, nyitott szemmel kell nézni az életet, egy példát mondok; az előbb arról beszélgettünk, hogy mostantól hogyan fognak ránézni egy paradicsomra, egy paprikára, látva, hogy milyen irtózatos munka van mögötte, milyen kihívásokkal kell megküzdeniük a szakembereknek, legyen szó műszaki, gépészeti, biológiai kérdésről. Érdekes volt belelátni abba, hogy egy paradicsom mögött, amit gyorsan megeszünk, mennyi emberi munka, kihívás és évtizedes tudás van, ami mindenképpen lebilincselő és le is bilincselt minket, úgy, hogy visszük a jó hírét a ma látottaknak, az Árpád-Agrár Zrt.-nek .

Ez a generáció, az ifjúság hová jut el az életben, mit tud ebből hasznosítani, kamatoztatni és mi az, ami elvárható tőlük? Ön mit gondol erről?

Vegyes a kép nagyon, amit az elmúlt években láttam az iskolában, de én azt mondom, hogy mindig van remény. Tudunk a diákságnak annyit adni és jó példa erre ez a hely is, hiszen ilyet még nem láttak és más gondolkodást ad nekik. Volt már több tanítványom, aki előtt az ilyen látogatások során nyílt ki a világ. Sokukban ilyenkor fogalmazódik meg az, hogy lehet ez a jó irány, én sok pozitív képet látok. Két út van; az egyik a felsőoktatás, amelynek során nagyon sok dolgot megtanulhatnak még, vagy a technikus tudással el tudnak helyezkedni.

Az életünk, a fennmaradásunk egyik legfontosabb területe az élelmiszerpiac, amiben a cégcsoport igen erőteljesen jelen van. Milyen benyomást keltett Önben a mai nap, mindaz, amit látott, tapasztalt?

Nagyon sok mindent látunk, hallunk az élelmiszerpiacon, egyik rémhír jön a másik után és jó azt látni, hogy itt teljesen más gondolkodás van, vegyszermentesség, biológiai gazdálkodás és úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos jövő, hiszen a társadalom rájött arra, hogy ebbe az irányba kell fordulni, ebben hatalmas potenciál van. Nekem ez nagy üzenet volt a mai napon, hogy így tovább és nem csak az oktatásban, hanem ITT VAN REMÉNY! Ez egy nagy együttműködés, ahol a kertész, az energetikus, az agrárszakember óriási kooperációban dolgozik nap, mint nap és ez egy igazi KÖVETENDŐ PÉLDA.

Tóth Alexa a fejlődésben és a fejlesztésben látja a jövőt, diákévei itt még nem érnek véget, mert kacsingat a felsőoktatás felé is, még pedig az agrármérnöki diplomaszerzést helyezi előtérbe. Mint mondja, a kenyeret adó Föld, - amivel ő maga is nagyobb mennyiségben érintett-, létünk megalapozója és továbbvivője is egyben

Mi az, amit ma itt tapasztaltál, mit viszel a batyudban haza?

Nagyon hasznosnak tartom azt, hogy ma ide eljöttünk, ugyanis a mezőgazdaságban egyébként is érdekelt vagyok. Eddig a kertészet iránt annyira nem érdeklődtem, viszont ezek után más szemmel tekintek erre is, kaptam is itt egy útravalót.

(Balra: Dr. Nagygál János, középen: Tóth Alexa)

Motivál téged a mai nap arra, hogy esetleg ezen a pályán haladj majd?

Igen, mert a családom is több generáción keresztül viszi tovább a mezőgazdasági tevékenységet, és úgy gondolom, hogy itt 60 év távlatában ez még nagyobb jelentőséggel bír.

Mi az összbenyomásod? Fantasztikusnak és érdekesnek tartom, ami itt zajlik. Eddig nem igazán hallottunk arról, hogy ennyire meg tud újulni egy ilyen nagy múlttal rendelkező vállalat.

Dr. Nagygál János, az Árpád-Agrár Zrt. műszaki vezetője, elmondott mindent a termálenergia felhasználásáról, többek közt a kezdeteket is, amikor Szentesen és környékén szénhidrogént kutattak és termálvízre találtak. A békéscsabai diákok között biztosan lesz olyan, aki majd a munkája során hasonló kinccsel büszkélkedhet, megalapozva azzal egy gazdaságot, ahogyan tették azt elődeink is.

A békéscsabai diákok és tanáraik is meglepődtek azon, amit ma itt láttak. Te ismered a lelkét a termálenergia ésszerű felhasználásának, a jól működésnek és működtetésnek. Hogyan foglalható össze a helyi adottságokra épített gazdaság, múltja, jelene, jövője?

Itt mindennek a termálenergia az alfája és omegája, ismerve az ország energetikai helyzetét, értékét és árát. Úgy gondolom, hogy ez az energia az, ami pillanatnyilag a mezőgazdaságban megfizethető és jól gazdálkodva nagyon hosszú évekre, évtizedekre, sőt évszázadokra megfelelő energiát biztosít a mezőgazdasági felhasználásra. E nélkül a kertészet nem jöhetett volna létre és e nélkül nem is működne.

Az a tudás, az a tapasztalat, amit itt a két évtized alatt szereztél, nem pusztán a tanulmányaid során, hanem a gyakorlatban is, abból mi az, amit ennek a generációnak át lehet majd adni? Mit gondolsz erről a csoportról, hiszen nagyon érdeklődőek?

Azt látom, hogy egy olyan generáció nőtt fel, aki akar és tud tenni a saját és mások jövőjéért és ezekben a fiatalokban már megvan az a motiváció, - ami talán a mi generációnkban egy kis időre aludni tért-, amelyben meglátják azokat a lehetőségeket, amelyeket nem mindenki lát meg és most már a környezet kedvező ahhoz, hogy ezeket a célokat el is tudják érni. Én igyekszem motiválni őket és biztos vagyok abban, hogy ezt az iskolájukban is megkapják.
Nagyon örülök, hogy eljöttek hozzánk és új ismereteket szerezhettek. Nekünk is nagy élmény volt velük beszélgetni, fogadni őket és biztos vagyok abban, hogy lesz ennek még folytatása.

A ma 18-20 éves ifjú generáció tudása és szorgalma alapozza meg társadalmunk jövőjét, gazdaságunk fejlődését. Fontos tehát, hogy számukra mit tudunk átadni és ők mit képesek befogadni, elsajátítani, később pedig hasznosítani. A szemükben érdeklődés és motiváltság volt látható, a kérdés csupán az, hogy milyen értékrendet képviselnek majd, megbecsülve mindazt, amit elődeiktől, tanáraiktól kapnak.

A tudásszomj, a felelősség, a munka szeretete már csak rajtuk múlik…

Szerző: Both Ildikó

Fotó: Arany Sándor

Kapcsolat: arpadmarketing@gmail.com; marketing@arpad.hu; gold.both@gmail.com; www.arpad.hu

Budapest, 2019. február 28.