Az Erasmus+ program keretében március 5-én Heli Lehtoranta, finn fodrász tanuló (a Porvooi Szakképző Iskola diákja) érkezett iskolánkba, a BSZC Kós Károly Építő-, Fa- és Szolgáltatóipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájába. Heli öt hetes szakmai gyakorlatát végzi Békéscsabán, Palkóné Zámbó Edit tanárnő, mesterfodrász vezetésével, meghatározóan az „Edit Szalon”-ban, illetve iskolánk fodrász szaktantermében. A rendkívül kedves finn diáklányt öthetes békéscsabai gyakorlatára elkísérte barátnője, Emmi Silmäri, aki egyébként meglehetősen eltérő életpályát tűzött ki céljául, ő geológusnak készül.
Heli, gyakorlatvezető mestere ajánlására és támogatásával benevezett és részt vett az április 1-én a Csaba Centerben megrendezett Kós Károly Kupán, azon az országos versenyen, amelyet iskolánk hirdetett meg és bonyolított le fodrász, kozmetikus tanulók és felnőttek részére immár 20. alkalommal. A zsűri különdíjjal ismerte el Heli munkáját, amelyben barátnőjének, Emminek is jutott szerep, hiszen modellként az ő hajából készült el az alkalmi konty.
A szakmai gyakorlat egy-két nap múlva véget ér, s a finn vendég és kísérője visszautazik otthonába, a Dél-Finnország-i kisvárosba, Loviisa-ba. Búcsúzásuk előtt néhány kérdésre invitáltam meg Helit a velünk és városunkban töltött idő során szerzett tapasztalatai összegzéséért.
Először vagyok Magyarországon, s az első dolog, ami már megérkezésünkkor lenyűgözött, a kellemes időjárás volt - különösen akkor, ha arra gondolok, hogy indulásunk napján -10 C˚-t mutatott a hőmérő Finnország azon részén, ahol élünk. Igen jól érzem magam Békéscsabán, a fodrász szalonban és az iskolában is. A várost nagyon szépnek, s a békéscsabaiakat kedvesnek és segítőkésznek találom. Ha a jövőben bármikor lehetőségem lesz rá, szívesen visszajövök akár magánemberként, akár fodrászként valamely versenyre.
Attól tartok, ez a néhány rövidke itt töltött hét csak csekély rálátást ad(ott) számomra ahhoz, hogy a kérdésre autentikus választ adhassak, mégis, egy jelentősebb különbséget megemlítenék. A mi három éves fodrász képzésünk során „igazi”, azaz külső vendégekkel van dolgunk, akár az iskolai, akár a fodrászatokban folytatott gyakorlatunk során. Megítélésem szerint ez konkrétabban, hogy úgy mondjam, „élesben” készít föl minket majdani önálló munkánkra.
Rövid válaszom az lenne, hogy nem. A mi iskolánk nem szervez szépészeti versenyeket, különösen nem ilyen nagyságrendben. Mindazonáltal, számunkra is nyílik lehetőség jelentős szakmai megmérettetésre évente egyszer, egy általában Helsinkiben megrendezett országos versenyen. Az itt első helyezést nyert versenyző utazhat a már nemzetközi szintű vetélkedésre, amelyet minden évben más-más országban rendeznek meg.
Amint már az első kérdés nyomán is fontosnak éreztem megemlíteni, a békéscsabaiak valóban kedvesek, sőt közvetlenek. Minden bizonnyal éppen ezért, valójában már az itt tartózkodásunk második napján barátokra leltünk – először itt, az iskolában.
Annak ellenére, hogy a magyar ételek ízvilága erősen különbözik a mi megszokott finn ételeinkéitől, csaknem kivétel nélkül ízletesnek találtam minden itt elfogyasztott falatot. Étkeztem vendégségben, étteremben, és az „Edit Szalon”-hoz legközelebb lévő iskolában, a KÖZGÉ menzáján is, ahol hétköznapokon ebédelünk.
Ízvilágról szólva, szeretném azt is elmondani, hogy a magyar borok kifejezetten finomak és a sörök is frissítő zamatúak.
Igen, főként új barátainknak köszönhetően, részünk volt különböző programokban. Elsősorban kellemes baráti összejövetelekre és egy Póstelek-i kirándulásra kaptunk meghívást.
Nagyné Krátki Ágnes